Szentmise a Szentlélek templom búcsúján
Szükségünk van a Szentlélek vigasztalására - hangsúlyozta Ft. Szmutku Róbert a szatmárnémeti Szentlélek templom búcsúján, pünkösd vasárnapján.
Húsvét és karácsony mellett pünkösd a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe, amikor a Szentlélek eljövetelét, az Anyaszentegyház születését ünnepeljük. A szatmárnémeti Szentlélek templom közössége ugyanakkor ezen a jeles napon ünnepelte búcsúját is, melyre a hívek nagyszámban összegyűltek. Este hat órától Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök, az egyházmegye számos részéről érkezett paptársai jelenlétében mutatta be a legszentebb áldozatot, a bevonulást követően a Szentlélek átalakító munkáját kérve: „Testvérek, Lélek nélkül nincsen élet. De mi együttműködünk-e ezzel a Lélekkel? Akarjuk-e, hogy ez az ajándék, amit Jézus pünkösdkor a Szentlélek kiárasztásával a világnak adott, bennünk kifejtse az erejét? Pünkösd ünnepén tárjuk nagyra a szívünket, és kérjük a Szentlélek Úristent, hogy jöjjön, forgasson fel mindent az életünkben, ami Istennek nem tetszik, és alakítson bennünket olyanokká, hogy tudjuk azt a feladatot elvégezni, amit Isten ránk bízott!"
Az ünnepi szónok Ft. Szmutku Róbert, a nagybányai Krisztus Király egyházközösség plébánosa volt, aki a homíliában a Szentlélek vigasztaló, védelmező és küldő szerepéről beszélt: „Az Úr Jézus mennybemenetele előtt megígérte a tanítványainak, hogy elküldi a vigasztalót, aki mindörökre velünk marad. Érdemes észrevenni, hogy az Úr nem csupán vigasztalást ígér, hanem a Szentháromság harmadik személyét, a Szentlelket. Ezáltal hangsúlyozza és kifejezi, hogy Isten mindenkor velünk akar maradni, részesülni akar az életünkben, meg akarja osztani az ő örömét, boldogságát, irgalmát. Az apostolok pünkösd szent ünnepén Isten vigasztaló, örömöt fakasztó szeretetét élték meg. De a Lélek nem csak kétezer évvel ezelőtt, hanem ma is kiárad, éppen itt, a Szentlélek templomban, hogy az apostolokhoz hasonlóan mi is megvigasztalódjunk, hitünkben megerősödjünk, és képesek legyünk tanúságot tenni a Feltámadt Krisztusról. Az ember lelke - bizonyára ti is tapasztaljátok - sokszor elfárad, elkeseredik. Szükségünk van a Szentlélek vigasztalására, és nem csak a betegnek, a szomorkodónak, a gyászolónak, hanem sokkal inkább a bűnnel terhelt embernek. A Szentlélek, azzal a vigasszal érkezik, amit a bűnbeesett ember magától nem képes elhinni, hogy Isten szereti őt bűnében, elesettségében, sebzettségében egyaránt. Isten fölemel minket, magához ölel, megsimogat, mint ahogy egy jó édesanya vagy édesapa teszi azt a gyermekeivel - ezt tapasztaljuk meg egy szentgyónásban, a szentmisében. A boldogságot nem mi építjük fel, hozzuk létre magunknak, hanem a boldogság a Jóistennél van, nekünk csupán meg kell találnunk. Aki az örök élet vonzásában tud élni, nem arra törekszik, hogy önmaga teljesítse be életét, hanem odaadja azt Istennek, hogy ő tegye teljessé. Isten mindent a javunkra tud fordítani."
Szmutku Róbert kiemelte, az apostolokhoz hasonlóan tanúságot kell tennünk. „A Szentlélek nem csak vigasztal, védelmez bennünket, hanem küld is. Pünkösd megünneplése nagy feladat a keresztény ember számára, hiszen az evangéliumban halljuk, hogy az Úr Jézus elküldi tanítványait tanúságot tenni róla. Tőlünk is azt kéri, mi is tegyünk tanúságot ott, ahol vagyunk: a családban, a munkahelyen, az egyházközségben, bárhol. Ha közelebb kerülünk Istenhez, a Szentlélekhez, akkor egymáshoz is közelebb kerülünk, és gyógyulnak a lelki sebeink. Krisztus a maga lelkét adja a mai pünkösdkor is, hogy tudjunk az ő szemével látni, az ő szívével szeretni, tudjuk az ő tanításának a fényében nevelni gyermekeinket."
A szentmise végén Ft. Vojtku László plébános mondott köszönetet mindenkinek a búcsú megszervezéséért, az azon való részvételért, Ft. Ulmer Mihály szakaszi plébánosnak a triduum elmélkedéseiért, Ft. Szmutku Róbertnek pedig búcsús mise prédikációjáért, majd még a kivonulás előtt közösen elimádkozták a teljes búcsú nyeréséért szükséges imákat, valamint a himnuszokat.
